Az online terápiás ülések működése, hatékonysága

Kiemelten fontos itt is a bizalmi légkör, a tagok egymásra figyelése. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az online térben a részvétel zárt helyiségben, csak a tag jelenlétében történjen (természetesen ez nem vonatkozik a gyerekek jelenlétére, az eddigi tapasztalatok szerint ez nem okozott problémát). Az idegen, nem a csoportüléshez tartozó kép és hang effektusok ugyanis nagy mértékben befolyásolják a csoporttagok munkáját, lehetetlenné teszik a koncentrációt, az egymásra figyelést, a kapcsolódást, az önfeltárást. Ezért nem megfelelő, ha a kliensek gépjárműből, zajos munkahelyről jelentkeznek be, vagy a csoportülés alatt más „hasznos” tevékenységet folytatnak. Ugyancsak nem kell magyarázni, hogy a kamera nélküli – a kliens arcának rezdüléseit, érzelmi megnyilvánulásait kizáró – kapcsolódás az online térben csupán a hangra korlátozódna, amely végképp kioltaná a csoportmunkában a személyességet. Önmagában is nagy veszteség, hogy a közvetlen szemkontaktusról le kell mondanunk, ezt már nem súlyosbíthatja a sötét képernyő látványa. A személyesség határterülete tehát az online. Az elmúlt évek azonban azt igazolták, hogy a csoportterápiának mégis nagyon hatékony terepe, de csak abban az esetben, ha megfelelően élünk vele. Ehhez a legegyszerűbb, hogy minden online térben résztvevő kliens úgy üljön be a virtuális térbe, mintha a csoportjával a Budai Gyermekkórház 3. emeleti könyvtárában foglalna helyet: „Körbe nézek, hogy mindenki megjött-e („bántana, ha azután sokáig elkerülnél”)…. Igen, mind itt vagyunk, akkor ma is pontosan kezdhetünk….”