Irodalomterápia szülők részére

Az irodalomban, versekben, mesékben találom meg önmagam

Irodalomterápia szülők részére

Most nem a gyermeküket gyógyítja az orvos, hanem Önök, szülők a legfontosabbak!
Az irodalom felhasználásával a terapeuta, a csoport fog segíteni abban, hogy lelkileg megerősödjenek, reményt, kitartást kapjanak a mindennapokhoz, a tovább vezető úthoz. Ez egy biztonságos hely, ahol megoszthatják, hogy milyen gondokkal, feszültségekkel élnek. Ez az a találkozás, ahol bizalmi légkörben oldódnak azok a bennünk lévő félelmek, amelyeket nem tudunk másokkal megosztani. Ebben a terápiában tanulhatunk egymástól megküzdési mintákat, megoszthatjuk a sajátunkat. Érezhetjük, hogy fájdalmainkkal, mindennapi küzdelmeinkkel nem vagyunk egyedül. Az irodalmi művek alkalmasak arra, hogy ablakot nyissanak bennünk. Nem kell tehát irodalmároknak, irodalomtanároknak lennünk. A művek segítenek visszatükrözni önmagunkat, hogy kívülről láthassuk magunkat, és azt, hogy miben vagyunk. A terapeuta által felolvasott versek, novellák, mesék és az azt követő beszélgetések elmélyedésre ösztönöznek. Segítenek abban, hogy felismerjük helyzetünket a jelenben, és megtaláljuk saját megoldásainkat, új céljainkat. A csoportterápiában úgy nyerünk tapasztalatokat, hogy eközben nem sérülünk meg. E tapasztalatszerzés érzékenyít, segíti az empátiát, az elfogadást, mind mások, mind önmagunk számára.

Időpont: Nyolc alkalommal, a jelentkezők és az induló csoportok számtól függően hetente, vagy kéthetente egyszer, alkalmanként másfél órás terápiás ülés. (Amennyiben a személyes találkozást az élethelyzet/távolság nem teszi lehetővé, úgy külön csoportnak online felületet biztosítunk.)
Helyszín: Budai Gyermekkórház, Bolyai u. 5-7. III. emelet vagy Online: ZOOM online felület.
Jelentkezés: 2025. január 27-ig a ruszthy.geraldine@gmail.com vagy drbantamas@gmail.com címen.

A terápia ingyenes.

A félév tervezett ülései (a jelentkezők számától függően csütörtöki napokon is lehet ülés):
Személyes (szerda): Február 12, 26. Március 05., 19. Április 02, 22. Május 07., 21., 28. Június 04.

délután 17.00-18.30

Online (kedd): Február 18., 25. Március 04., 18. Április 08., 15. Május 06., 20.

délelőtt 10-11.30/délután 17.00-18.30

Fontos: Zárt csoportban folyik a terápiás munka, ezért a csoporttagok számára nagyon fontos a
bizalmi légkör kialakítása és megőrzése, a csoportdinamika fenntartása. Az első két ülést
követően dönthet a folytatásról, az elköteleződésről, hogy folytatni kívánja a terápiát, és két alkalomnál többet nem fog hiányozni.

Az irodalomterápia – a módszer, amellyel dolgozunk

Az irodalomterápiában – a receptív elemét kiemelve – a mű közvetítésével, a terapeuta személyével, a csoporttagok interakcióival, és a mű közös értelmezésével érünk el terápiás hatást.A terapeuta kibontja és kibontatja a csoporttal a műben rejlő egzisztenciális tartalmat, a műről beszélteti a résztvevőket úgy, hogy érintettségük érvényesüljön, ám a mű általi fedésben és védettségben maradjanak. Cél, hogy a terápiában részt vevő személy az addigiaknál jobb rálátást nyerjen élete összefüggéseire, felülvizsgálva a kapcsolati mintáit, rögzüléseit, működési mechanizmusait, ami egy más életszemlélet, más kommunikációs és problémamegoldási stratégia kialakítására ösztönözheti. Az irodalomterápia magában foglalja az írásmű értelmezéséből, és annak szabad asszociációból létrehozott írásműveket, valamint  a kreatív írást is.

Személyes jelenléti irodalomterápia

A személyes irodalomterápiában fontos, kiemelt szerepű a csoport összetartó, megtartó ereje, jelenléte. Az abban az időben megszületendő egymásra figyelés, a pillantások és a másik rezdülésének azonnali megértése, segítő reagálása. Egy mosoly vagy baráti ölelés, ha éppen nehéz gondokról vall valaki. A csoporttagok visszajelzései is azt bizonyítják, hogy valóban felszabadító érzés, ha kiléphetnek az otthon falai közül, és személyesen találkozhatnak a sorstársakkal. A terápia megkezdése előtti néhány perces beszélgetések, majd a közös távozás is alkalmat ad néhány ki nem mondott dolog elmesélésére, ventilálásra. Alkalom adódik ebben a formában közös rajzolásra, játékra, egyéb kiegészítő módszerre. Az irodalomterápiában reményt és megértést, új megküzdési mintákat tanulhatnak egymástól, az irodalom művészetének csodái által.
Van természetesen a személyes jelenlétnek néhány nem várt, negatív mozzanata is. Ha például a közlekedés miatt valaki nem ér oda pontosan a kezdésre, ha nem várt vizsgálatra kell menni a beteg gyermekkel, olyankor számára kimarad egy alkalom. Azonban, mindezeket is figyelembe véve, a személyes jelenlétnek semmivel nem pótolható hatása, varázsa van.
Vannak fontos, betartandó kérések a csoporttagok felé: Ha tudja, hogy nem fog tudni jönni, vagy késni fog, mindenképpen értesítse időben a csoportvezetőt. Tartsuk tiszteletben a másik véleményét, gondolatait, ne éljünk vissza a többiek idejével, hogy más is szót kaphasson, és ne legyenek „külön beszélgetések”, azaz a csoportba tartozó dolgok maradjanak a csoportban. A csoportterápiában valójában tehát annak van jelentősége, hogy a kliens érzelmekkel telten megosztja belső világát másokkal, akik elfogadják őt. A csoporttagok általi elfogadás lehet az alapja, hogy mások számára elfogadható, szerethető és értékes vagyok. Elindul egy önmegerősítő, körkörös folyamat: bizalom-önfeltárás-empátia- bizalom. Fontos, hogy a kliensek a csoportkohéziónak nem csupán haszonélvezői, hanem ők maguk annak megteremtői is. A csoporthoz tartozás növeli az önbizalmat, a felelősség vállalást, az autonómiát, minden csoporttag hozzátesz a csoport jólétéhez, mindegyikük magáévá teszi a csoport összetartó légkörét.

Az online térről

Kiemelten fontos itt is a bizalmi légkör, a tagok egymásra figyelése. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy az online térben a részvétel zárt helyiségben, csak a tag jelenlétében történjen (természetesen ez nem vonatkozik a gyerekek jelenlétére, az eddigi tapasztalatok szerint ez nem okozott problémát). Az idegen, nem a csoportüléshez tartozó kép és hang effektusok ugyanis nagy mértékben befolyásolják a csoporttagok munkáját, lehetetlenné teszik a koncentrációt, az egymásra figyelést, a kapcsolódást, az önfeltárást. Ezért nem megfelelő, ha a kliensek gépjárműből, zajos munkahelyről jelentkeznek be, vagy a csoportülés alatt más „hasznos” tevékenységet folytatnak. Ugyancsak nem kell magyarázni, hogy a kamera nélküli – a kliens arcának rezdüléseit, érzelmi megnyilvánulásait kizáró – kapcsolódás az online térben csupán a hangra korlátozódna, amely végképp kioltaná a csoportmunkában a személyességet. Önmagában is nagy veszteség, hogy a közvetlen szemkontaktusról le kell mondanunk, ezt már nem súlyosbíthatja a sötét képernyő látványa. A személyesség határterülete tehát az online. Az elmúlt évek azonban azt igazolták, hogy a csoportterápiának mégis nagyon hatékony terepe, de csak abban az esetben, ha megfelelően élünk vele. Ehhez a legegyszerűbb, hogy minden online térben résztvevő kliens úgy üljön be a virtuális térbe, mintha a csoportjával a Budai Gyermekkórház 3. emeleti könyvtárában foglalna helyet: „Körbe nézek, hogy mindenki megjött-e („bántana, ha azután sokáig elkerülnél”)…. Igen, mind itt vagyunk, akkor ma is pontosan kezdhetünk….”

Reflexiók

Kezdeti mondataink

„A Hármas útnál mindig a középsőt választom: Hogyan maradjak életben?”
„Más világba kerültünk, izoláltak vagyunk. Hogyan tudok ebből kikerülni?”
„Mindennapos szorongás a mi állapotunk. Szorongok az időtől, hogy hosszú távon mindent meg
tudok-e oldani.”
„Azt, hogy mi van velünk, azt nem lehet szavakkal kifejezni, azt sohasem tudtam senkinek kimondani.
Még én sem tudom pontosan, hogy mi van bennetek, pedig ugyanaz a sorsunk.”
„Csak a pillanatra, csak a másnapra koncentrálok.”

Két évvel később – Eredmények, hatások, visszajelzések

Az egyetemesség megélése („Nem vagyok egyedül!” „Nem tudnám semmivel sem helyettesíteni
ezeket a találkozásokat!”)
Az érzelmek felvállalása („Düh van bennem, és szorongás!”)
A félelem, a szorongás oldása („Kivárok a káoszban, támaszkodom, és megtalálom magam!”)
Az önbizalom erősödése („Bátor és szerethető vagyok!”)
A saját idő megélése („Most magammal foglalkozhatok! Itt én vagyok a fókuszban.)
Az empátia, a feltétlen bizalom megtapasztalása („Ezt most biztos, hogy elviszem magammal!”)
A társas kapcsolatok megváltozása ( „Eddig soha nem figyeltek rám, ha a társaságban beszélni
próbáltam, most figyelnek rám, érdekes lettem a környezetemnek”)
A tapasztalatok átadása („Mi énekelve beszélgetünk.”

Szülői reflexiók 2024-ben

„Az írás, napló írás lett egy ideális megküzdési eszközöm, amit a csoport hatására kezdtem el.”
„ Valaki mesél egy belső történetet, ami megvilágítja az én problémámat is, vagy egy gyerekkori emlék, transzgenerációs trauma kerül elő, amit az ember lenyom, vagy nem is tud róla, hogy
nyomasztja… Nagyon sokat tapasztaltam magamról, a világról, a megküzdési stratégiákról. Minden visszajelzés, amit kaptam pozitív volt.. nincs minősítés, egyszerűen szeretet és befogadás van.”
„Az önismeret nagyon érdekes útja ez. Szerettem más szereplők helyében lenni. Felvállalni azokat a gondolataim, amiket a családban nem mindig lehet. Szeretem magam kipróbálni más életterületen is, erre az írás nagyon jó. Ahogy a képek is segítenek az asszociációkban, emlékek, érzések feldolgozásában. Mindegyik feladat számomra érdekes, felemelő, kreatív, amit láttam. A kapcsolati hálós gráfoktól kezdve, a fiktív belső város megalkotásáig.”
„Sok közös vonás van az életünkben. Sokat tanultam tőlük. Igazi harcosok és nagyon érzékeny, jólelkű emberek, akik sok mindenen vannak túl. Nagyon megdöbbentő, hogy egy-egy mosolygós arc milyen nagy terheket visz a hétköznapokban. Nekem sok példaképem lett közöttük.”
„Lépdelünk előre, minden alkalom ad egy új felismerést. Megtanít arra, hogy másképpen is tudom látni a világot. Kiemelkedem és megnézem magamnak a világot.”
„Jó érezni magamban a fejlődést, egyre jobban érzem magam.”
„Próbálok többet magamra figyelni, kis örömidőket tölteni magammal. Szeretném megélni a régi énemet, amilyen voltam.”
„Nekem rengeteget adott a csoport. Kizökkentett a mókuskerékből és volt, hogy máshogy rakott vissza. Kellett időt szánnom magamra és itt őszintén beszélgettem. A fantáziámat használva
könnyebb volt kicsit oldódni is. Kreatív feltöltődés!”
„Ezekben a pillanatokban találom meg magam, a pillanat is lehet öröklét.”
„Az első alkalommal az irodalomterápia műfaja, illetve a sorstárs szülőkkel való megismerkedés lehetősége egyszerre motivált. Utána egyértelműen a csoportvezető és a tagok, nagyon jó közösség, online barátság alakult ki közöttünk. Amíg lesz lehetőségem, én biztosan mindig részt fogok venni.”
-„Jó érzéssel tölt el ez a láthatatlan kapocs, ami a terápiának köszönhetően kialakult köztünk csoporttagok között.”
„Könnyebben tudok ráhangolódni a fiamra, a férjemre, jobban odafigyelek a belső hangomra, igényeimre, megtanultam ingerültség nélkül kiállni az érdekeimért.”

Ruszthy Geraldine és Bán Tamás biblioterapeuták