Mit kell tudnunk a személyes csoportterápiáról?

Személyes jelenléti irodalomterápia

A személyes irodalomterápiában fontos, kiemelt szerepű a csoport összetartó, megtartó ereje, jelenléte. Az abban az időben megszületendő egymásra figyelés, a pillantások és a másik rezdülésének azonnali megértése, segítő reagálása. Egy mosoly vagy baráti ölelés, ha éppen nehéz gondokról vall valaki. A csoporttagok visszajelzései is azt bizonyítják, hogy valóban felszabadító érzés, ha kiléphetnek az otthon falai közül, és személyesen találkozhatnak a sorstársakkal. A terápia megkezdése előtti néhány perces beszélgetések, majd a közös távozás is alkalmat ad néhány ki nem mondott dolog elmesélésére, ventilálásra. Alkalom adódik ebben a formában közös rajzolásra, játékra, egyéb kiegészítő módszerre. Az irodalomterápiában reményt és megértést, új megküzdési mintákat tanulhatnak egymástól, az irodalom művészetének csodái által.
Van természetesen a személyes jelenlétnek néhány nem várt, negatív mozzanata is. Ha például a közlekedés miatt valaki nem ér oda pontosan a kezdésre, ha nem várt vizsgálatra kell menni a beteg gyermekkel, olyankor számára kimarad egy alkalom. Azonban, mindezeket is figyelembe véve, a személyes jelenlétnek semmivel nem pótolható hatása, varázsa van.
Vannak fontos, betartandó kérések a csoporttagok felé: Ha tudja, hogy nem fog tudni jönni, vagy késni fog, mindenképpen értesítse időben a csoportvezetőt. Tartsuk tiszteletben a másik véleményét, gondolatait, ne éljünk vissza a többiek idejével, hogy más is szót kaphasson, és ne legyenek „külön beszélgetések”, azaz a csoportba tartozó dolgok maradjanak a csoportban. A csoportterápiában valójában tehát annak van jelentősége, hogy a kliens érzelmekkel telten megosztja belső világát másokkal, akik elfogadják őt. A csoporttagok általi elfogadás lehet az alapja, hogy mások számára elfogadható, szerethető és értékes vagyok. Elindul egy önmegerősítő, körkörös folyamat: bizalom-önfeltárás-empátia- bizalom. Fontos, hogy a kliensek a csoportkohéziónak nem csupán haszonélvezői, hanem ők maguk annak megteremtői is. A csoporthoz tartozás növeli az önbizalmat, a felelősség vállalást, az autonómiát, minden csoporttag hozzátesz a csoport jólétéhez, mindegyikük magáévá teszi a csoport összetartó légkörét.