Pszichológia

A munkánk első része általában a pszichodiagnosztika. A gyermekek tüneteinek hátterében sokszor komplex problémák, lelki összetevők állhatnak. Nem csak az orvosi diagnosztikában elvünk az alaposság, hanem a pszichodiagnosztikában is szeretnénk minél részletesebben körbejárni, hogy mi állhat a gyermek tüneteinek a hátterében. Ehhez projektív teszteket, rajzteszteket, papír-ceruza teszteket használunk. A kiértékelés után az eredményekről a kivizsgálást lezáró összegzésben részletesen beszélünk a szülőkkel, és együttesen átbeszéljük azt is, hogy milyen terápiás módszerekre lenne szükség a javulás érdekében.

Egyéni terápiák

Egy gyermek fejlődése tele van kihívásokkal. Új közösségek, egyre magasabb teljesítmény- követelmények vagy akár a test megváltozása a fejlődés során sok stressz okozója lehet. Az elvárásokhoz való alkalmazkodás gyakran kudarcokkal is jár, ami ronthatja a gyermekek énképét, szorongást okozhat, stressz okozta fájdalomtüneteket eredményezhet. Az egyéni terápiákban a gyermekek tüneteit a szorongás csökkentésén, a frusztráció tűrés növelésén és a valós énkép megerősítésén keresztül igyekszünk megszüntetni. Amennyiben úgy érezzük, hogy valamelyik szülőnek is szüksége van ilyen jellegű segítségre, képzett kollégáink ebben is rendelkezésre állnak.

Családterápiák

Testi betegségek, a fejfájás éppúgy lehetnek okai, mint tünetei a családi problémáknak. Még egy enyhébb betegség is átrendezi a családi életet, a szerepeket, a feladatokat, a hosszabb ideig tartó testi fájdalmak pedig komoly hatással vannak az egymás közötti kapcsolatokra, befolyásolják az egymásról kialakult képet, átfogalmazzák, hogy kinek mi lenne a dolga, kinek, milyen feladatokat kéne megoldania. Különösen igaz ez a külön kontrollt igénylő epilepsziára. A családterápia egy olyan rendszernek tekinti a családot, amiben bármi változás – betegség, előléptetés, kisbaba születése, munkahely elvesztése stb. – hatással van az összes családtagra és leginkább a közöttük levő viszonyra. Ilyenkor a régi, bevált megoldási módszerek gyakran nem működnek, újakat kell találni. Az is előfordul, hogy a családi feszültségek, megoldatlan vagy akár fel sem ismert problémák termelik a testi tüneteket. Ha szervi ok nem található, akkor érdemes felkutatni és működtetni a családi erőforrásokat, hogy olyan változásokat hozzanak a családba, amelyek fölöslegessé teszik a testi tüneteket.

Akár a gyermek betegsége állítja nehéz feladat elé a családot, akár a családi problémák okozzák a testi tüneteket, a családterápia – különösen az orvosi diagnosztikával és kezeléssel együttműködve – hathatós segítséggel szolgálhat az egész család számára.

Csoportterápiák

A hasonló problémával küzdő pácienseink számára szervezett csoportok nagyon hatékonyak lehetnek különösen kamaszkortól a probléma feldolgozásban, a fájdalom hátterének megértésében és átélésében, a betegség elfogadásában. Ezt művészetterápiás módszerek is segítik. A csoportban való működés pedig a szociális készségeket javítja és a gyermekek önmagukról alkotott képének átformálásában ad segítséget. A gyermekekre, különösen a kamaszokra a kortársak véleménye nagy hatással van, sokkal jobban meghallják, mint a felnőtt intelmeket.

Pszichológiai gondozás a neurológiai szakambulancián

Az epilepsziának jelentős pszichológiai és szociális következményei lehetnek, amelyek olykor nagyobb hátrányt okozhatnak, mint maga a betegség. A diagnózis és a prognózis okozta stresszen kívül az epilepsziás betegnek egyes esetekben a rohamok tudatával is meg kell küzdenie. Néhány esetben ugyanakkor a betegnek (főleg a gyermekeknek és serdülőknek) rejtett deficitekkel is meg kell küzdeniük, pl. az epilepsziához társuló kognitív zavarokkal, tanulási- és részképességzavarokkal. Szakirodalmi adatok szerint az epilepsziás gyerekek negyede-fele küzd valamilyen tanulási nehézséggel. Ezek a társuló zavarok bizonyos életszakaszban, elsősorban a serdülőkorban nagyobb feszültséget okozhatnak. Könnyen kialakulhatnak kóros pszichológiai reakciók, mint például a diagnózis eltitkolása illetve tagadása, a túlzott önállótlanság vagy a túlzott kockázatvállalás. Önbizalomhiány és alacsony önértékelés is gyakori az epilepsziás betegeknél, ebben a tekintetben különösen a serdülő korosztály veszélyeztetett. A szorongásos állapotok, a depresszió előfordulási gyakorisága magasabb az átlagnépességéénél. A mindennapi élet során jelentkező pszichológiai problémák jelentőségét gyakran nem ismerik fel. A szorongás, bár gyakran előfordul, mégis ritkán figyelnek fel rá klinikai gyakorlatban és ennek megfelelően ritkán kezelik, annak ellenére, hogy jó működő kezelési módok léteznek. Az epilepsziás betegségfolyamat keretén belül kialakuló hangulatzavarok felismerése nem könnyű. A tagadás időszakát gyakran szomorúság, lehangoltság, esetenként depresszió követi, amely enyhe fokban normális lelki válasznak tekinthető, de esetenként már támogató pszichoterápiát igényelhet.

Azt, hogy milyen esetekben válik kórossá a pszichés reakció a következő tényezők határozzák meg:

• ha nagyon erős és jelentősen befolyásolja a beteg, vagy a környezete életét
• ha nagyon tartós és tünetei a stressz helyzet megszűnése után is fennmaradnak
• ha olyan jellegűek, hogy elviselhetetlenné teszik a normális lelki reakciókat

Az epilepsziás betegeknél kevesebb pszichoszociális ártalom, probléma alakul ki, ha megfelelő megküzdési stratégiákat alkalmaznak. Az epilepsziában szenvedő serdülőkre nagyobb mértékben jellemző az izoláció, a peremhelyzetre szorulás, a kevesebb társas kapcsolat. Egyértelmű, hogy a társas támogatás más helyzetekben is, egészséges emberek esetében is védelmet nyújthat az érzelmi zavarokkal szemben és ez fokozottan igaz az epilepsziás betegek esetében.

Sokan eltitkolják betegségüket barátaik, ismerőseik, tanáraik elől, ami tartós pszichés feszültséget okoz. Az alapbetegség miatti agyi károsodás mellett igen jelentős szociális hátránnyal kell szembenézniük: gyakori hogy a betegséggel kapcsolatos félelmek, előítéletek miatt ki vannak rekesztve a kortársaik közül. Sok epilepsziás serdülőt nem engednek sportolni (úszás és egyéb sportolás), mivel indokolatlanul attól félnek, hogy a fizikai aktivitás rohamokat vált ki.

• Az epilepsziával való szembesülés a beteg számára azonnal két problémát jelent: egyrészt elfogadni a nem tökéletes egészségi állapotot, a krónikus betegség tényét, másrészt tudomásul venni, hogy a betegségek közül épp az epilepsziával kell együtt élnie.
• A hosszan fennálló és nehezen kezelhető epilepsziában szenvedő serdülők és fiatal felnőttek gyógyításában, rehabilitációjában nagyon fontos a pszichoszociális nehézségek, problémák csökkentése, az életminőségük javítása. Minden krónikus betegség valamilyen mértékben befolyásolja a betegek életminőségét. Az epilepszia esetében ez a hatás nagyobb lehet, egyrészt a rohamok – a betegséglefolyás kiszámíthatatlansága miatt, másrészt mivel a társadalmi előítéletek még igen erősek

A betegség elfogadását az is nehezíti, hogy a rohamok között betegségének sokszor semmiféle jele sincs, így saját maga és környezete számára egészségesnek imponál.

Kamaszkorban a hormonális változások mellett a fokozódó önállósági törekvései miatt nehezített a krónikus betegséggel való megküzdés folyamata. A betegség állította korlátozásokat, és azt, hogy betegségük miatt jobban rá vannak utalva szüleik segítségére- éppen az autonómiára való törekvés életszakaszában- a krónikus beteg serdülők nehezen viselik. Gyakran egyidejűleg jelentkezik a túlzott önállóságra való törekvés és a kifejezett regresszív vágy a gondoskodásra és az elfogadásra. A konfliktus a kamasz, a serdülőnek a szülőkkel, családtagokkal, tanárokkal való kapcsolataiban is megnyilvánul.

Kiemelkedően fontos az emocionális zavarok korai felismerése és azonosítása, a megfelelő időben nyújtott pszichológiai támogatás. Nagy jelentősége van a különböző pszichoterápiás módszereknek, mint az egyes stresszkezelési technikáknak (relaxáció, autogén tréning), illetve a különböző csoportterápiás módszereknek.