Szülői visszajelzések

Kezdeti mondataink

„A Hármas útnál mindig a középsőt választom: Hogyan maradjak életben?”
„Más világba kerültünk, izoláltak vagyunk. Hogyan tudok ebből kikerülni?”
„Mindennapos szorongás a mi állapotunk. Szorongok az időtől, hogy hosszú távon mindent meg
tudok-e oldani.”
„Azt, hogy mi van velünk, azt nem lehet szavakkal kifejezni, azt sohasem tudtam senkinek kimondani.
Még én sem tudom pontosan, hogy mi van bennetek, pedig ugyanaz a sorsunk.”
„Csak a pillanatra, csak a másnapra koncentrálok.”

Két évvel később – Eredmények, hatások, visszajelzések

Az egyetemesség megélése („Nem vagyok egyedül!” „Nem tudnám semmivel sem helyettesíteni
ezeket a találkozásokat!”)
Az érzelmek felvállalása („Düh van bennem, és szorongás!”)
A félelem, a szorongás oldása („Kivárok a káoszban, támaszkodom, és megtalálom magam!”)
Az önbizalom erősödése („Bátor és szerethető vagyok!”)
A saját idő megélése („Most magammal foglalkozhatok! Itt én vagyok a fókuszban.)
Az empátia, a feltétlen bizalom megtapasztalása („Ezt most biztos, hogy elviszem magammal!”)
A társas kapcsolatok megváltozása ( „Eddig soha nem figyeltek rám, ha a társaságban beszélni
próbáltam, most figyelnek rám, érdekes lettem a környezetemnek”)
A tapasztalatok átadása („Mi énekelve beszélgetünk.”)

Szülői reflexiók 2024-ben

„Az írás, napló írás lett egy ideális megküzdési eszközöm, amit a csoport hatására kezdtem el.”
„ Valaki mesél egy belső történetet, ami megvilágítja az én problémámat is, vagy egy gyerekkori emlék, transzgenerációs trauma kerül elő, amit az ember lenyom, vagy nem is tud róla, hogy
nyomasztja… Nagyon sokat tapasztaltam magamról, a világról, a megküzdési stratégiákról. Minden visszajelzés, amit kaptam pozitív volt.. nincs minősítés, egyszerűen szeretet és befogadás van.”
„Az önismeret nagyon érdekes útja ez. Szerettem más szereplők helyében lenni. Felvállalni azokat a gondolataim, amiket a családban nem mindig lehet. Szeretem magam kipróbálni más életterületen is, erre az írás nagyon jó. Ahogy a képek is segítenek az asszociációkban, emlékek, érzések feldolgozásában. Mindegyik feladat számomra érdekes, felemelő, kreatív, amit láttam. A kapcsolati hálós gráfoktól kezdve, a fiktív belső város megalkotásáig.”
„Sok közös vonás van az életünkben. Sokat tanultam tőlük. Igazi harcosok és nagyon érzékeny, jólelkű emberek, akik sok mindenen vannak túl. Nagyon megdöbbentő, hogy egy-egy mosolygós arc milyen nagy terheket visz a hétköznapokban. Nekem sok példaképem lett közöttük.”
„Lépdelünk előre, minden alkalom ad egy új felismerést. Megtanít arra, hogy másképpen is tudom látni a világot. Kiemelkedem és megnézem magamnak a világot.”
„Jó érezni magamban a fejlődést, egyre jobban érzem magam.”
„Próbálok többet magamra figyelni, kis örömidőket tölteni magammal. Szeretném megélni a régi énemet, amilyen voltam.”
„Nekem rengeteget adott a csoport. Kizökkentett a mókuskerékből és volt, hogy máshogy rakott vissza. Kellett időt szánnom magamra és itt őszintén beszélgettem. A fantáziámat használva
könnyebb volt kicsit oldódni is. Kreatív feltöltődés!”
„Ezekben a pillanatokban találom meg magam, a pillanat is lehet öröklét.”
„Az első alkalommal az irodalomterápia műfaja, illetve a sorstárs szülőkkel való megismerkedés lehetősége egyszerre motivált. Utána egyértelműen a csoportvezető és a tagok, nagyon jó közösség, online barátság alakult ki közöttünk. Amíg lesz lehetőségem, én biztosan mindig részt fogok venni.”
-„Jó érzéssel tölt el ez a láthatatlan kapocs, ami a terápiának köszönhetően kialakult köztünk csoporttagok között.”
„Könnyebben tudok ráhangolódni a fiamra, a férjemre, jobban odafigyelek a belső hangomra, igényeimre, megtanultam ingerültség nélkül kiállni az érdekeimért.”